Csíkfalva

Fenyőágazás, locsolás Jobbágyfalván

Három év szünet után ismét megrendezték a fiatal házasok a hagyományos húsvéti fenyőágazást, locsolást, így két nap és egy éjjel folyt a mulatság a felső-nyárádmenti településen.

Többnyire fiatalemeberekből, népviseletbe öltözött fiatalokból álló menet járta végig Jobbágyfalva utcáit húsvét első- és másodnapján, jókívánságokat és „szentelt vizet” hozva mindazokhoz a házakhoz, amelyeknek kapuja kinyílott ezeken a napokon. Ezt megelőzően szombat éjszaka fenyőágakkal díszítették fel a falu portáit. Már napokkal azelőtt királyt, ítélőbírót és csapómestert, továbbá két hamubotost választottak. Vasárnap, mielőtt locsolni indultak volna, a kultúrotthonban „törvényt tettek” arról, hogyan kell és illik a menetben beszélgetni, viselkedni, egymást megszólítani. Aki ezt nem tartja be, annak bizony számolnia kell a következményekkel.

„Szentelt víz” és bor

A menetet a király, a bíró és a csapómester vezeti, előttük és utánuk ijesztő álarcokat viselő hamubotosok mennek, akik vigyáznak a rendre, a menetben rendetlenkedőket vagy a kívülállókat rendre utasítják. A csapat hangos énekszóval járja az utcákat, sorra tér be a házakhoz, ahol a király köszöntőt mond: „A Jordán vizéből mi is merítettrünk, kegyelmetek házához anélkül nem jöttünk./ Mert ki e nemes vízből részesedik,/ Az vagyon megírva, az életnek terhét/ sokkal jobban bírja (…)”. Ezután kancsóból fenyőággal locsolja meg a ház nőszemélyeit, miközben a háziak itallal és süteménnyel kínálgatják a menetben résztvevőket. A „cigányok” húzzák a talpalávalót, a menetben résztvevő fiatal legények és leányok táncra perdülnek. Ezután a király megköszöni a házigazda szívességét. Amikor a menet továbbállt, megjelennek a „kéregetők”, „szarkák”, akik az esti vacsorához és az ezt követő bálhoz gyűjtögetnek tojást, szalonnát és bort, de a családok pénzt is adnak a költségek fedezésére.

Csattan a bot a nadrágon

Három-négy ház köszöntése után a király ítéletre hívja seregét. Akinek panasza van, az előadhatja. Ha a panasz indokolt, a bűnösnek a király elé kell állnia. Az ítélőbírő kimondja, hány botütés a büntetés, amelyet a király jóváhagy vagy felülbírál. A bűnösnek meg kell hajolni, és már supog is a nadrágján a pálca. Szinte mindenki megkapja a maga részét: az, aki illetlenül viselkedik vagy beszél a menetben, az is, aki cigarettázni vagy telefonálni mer, de az is főben járó bűn, ha valaki beszélghet vagy leül, amikor a király szónokol. De nem kerülheti el a botot az sem, aki nem kér engedélyt a királytól, mielőtt a sereghez csatlakozna. A legsúlyosabb bűnnek azonban a lopás számít. Aki megkapta a maga részét, annak illik megköszönnie azt, ellenben újabb botokra számíthat. Az utolsó házaknál aztán a nép is ítélkezik, a csapómester és az ítélőbíró is bot alákerül, de a király sem ússza meg egy-két pálcacsattanás nélkül.

Ahol kinyílnak a kapuk

Fenyőágazáskor minden kapura kerül ág, míg a lányos házhoz a legénykék további, színes papírszalagokkal díszített ágakat tesznek. Minden alkalomkor mintegy kétszáznegyven ágat tűznek a portákra a fiatalok, de a locsoló menetet ennél kevesebben, mintegy félszáz helyen fogadták. A menet oda tér be, ahol nyitva áll a kis- vagy nagykapu. De esetenként azok is adományoznak a kosarakba vagy a „kasszába”, akik nem fogadják otthonukban a locsolókat. Az adományokból este a fiatalasszonyok hatalmas szalonnás rántottát készítenek, s miután mindenki jóllakott, vasárnap éjszaka bálozhatott is kedvére.

A fenyőágazást, locsolást és bált jótékonysági céllal szervezik a jobbágyfalviak. A jövedelmet a helyi halottasház befejezésére fordítják.

Az alkalomhoz kötődő fotókat ITT tekintheti meg.