Földrajzi elhelyezkedés

Nyárádremete (románul: Eremitu), a Felső-Nyárádmente legnagyobb települése, az Erdélyi- medence keleti peremén a Bekecs (1080 m) és a Tompa közötti keskeny völgyben, a Nyárád és a Vityal folyók találkozásánál fekszik. Marosvásárhelytől északkeletre 34 km, Szováta üdülővárostól 18 km, Szászrégentől pedig 25 km távolságra helyezkedik el.

Közigazgatás

A település hivatalos megnevezése az idők folyamán többször változott. Első írásos formája 1567-ben Remete, 1670-1906 között Köszvényes Remete, majd 1906 után Nyárádremete formában jelenik meg az okmányokban.

Közigazgatási szempontból kezdetektől fogva a Maros és a Nyárád völgyét is magában foglaló Marosszékhez tartozott. Napjainkban Nyárádremete községközpont, közigazgatásilag a következő falvak tartoznak hozzá: Nyárádköszvényes, Vármező, Mikháza és Deményháza. Bővebben…

Nyárádremete községközpont, közigazgatásilag a következő falvak tartoznak hozzá: Nyárádköszvényes, Vármező, Mikháza és Deményháza.

A község összlakossága a 2002-es népszámlálás adatai szerint 3872, melyből 3592 magyar, 185 román, 90 cigány és 5 német nemzetiségű.

A község falvaira lebontva a népességadatok a következők:

• Nyárádremete (Eremitu): 1739 (61 román, 1600 magyar, 78 cigány)
• Nyárádköszvényes (Mătrici): 872 (837 magyar)
• Mikháza (Călugăreni): 612 (107 román, 490 magyar, 12 cigány, 3 német)
• Vármező (Câmpul Cetății): 376 (10 román, 366 magyar)
• Deményháza (Dămieni): 273 (2 román, 270 magyar, 1 német).

Történelem

A település első név szerinti említése 1567-ből ismeretes, de maga a település jóval régebbi. A falu régi temetőkápolnájának építését 1522-re datálják. Ebből kiindulva a helység alapítása az 1450-es évek környékére tehető. 1567-ben találunk először írásos említést a Felső-Nyárádmente két másik jelentősebb településéről, Mikházáról és Deményházáról is, míg a szomszédos (Nyárád)Köszvényes létezése már 1484-től bizonyított. Bővebben…

Nyárádremete első név szerinti említése 1567-ből ismeretes, de maga a település jóval régebbi.

A falu régi temetőkápolnájának építését 1522-re datálják. Ebből kiindulva a helység alapítása az 1450-es évek környékére tehető. 1567-ben találunk először írásos említést a Felső-Nyárádmente két másik jelentősebb településéről, Mikházáról és Deményházáról is, míg a szomszédos (Nyárád)Köszvényes létezése már 1484-től bizonyított. Mikháza nyugati oldalán egy római tábor maradványait találták. A falu sokáig a nyárádmenti katolikus élet központjaként volt számon tartva. 1666-1692 ferencesrendi kolostor épül itt, melynek épületében napjainkban elmegyógyintézet működik. Vármező nevét a felette magasodó Várhegyen áll egykori várról kapta. A Várhegy alatt a XVII. század elején br. Bornemissza József állíttatott kápolnát, amely 1817-ben még állott.

Remete ősidők óta erdőkitermelő, földművelő és állattenyésztő község volt. Koronként a kőkitermelés is segítette a nép megélhetését. A falu észak-keleti részét még ma is körülölelő erdőségekben valószínűleg a népvándorlások korából fennmaradt vármaradványok a falu igen régi múltjára utalnak.

Nyárádremete és környékének régmúltjával először a Székelyföld leírásának mindmáig legjelentősebb kutatója, Orbán Balázs foglalkozott a Székelyföld leírása negyedik kötetében. A Felső-Nyárádmente leírásánál Orbán Balázs nagy teret szentelt a Nyárádremete környéki régi vármaradványok ismertetésének.

„Bizonnyal mindenki, miként én is – írja Orbán Balázs – el fog csodálkozni a régi várromok azon nagy számú csoportosításán, melyet itt Remete környékén, a havasoknak alján találhatunk, s bizonnyal mindenkiben felébred a tudvágy, ismerni a kort és népet, mely ezen várakat, ezen egymással egybefüggésben lévő erőd-láncolatot építette; fájdalom, e tudvágyunkat a történelem ki nem elégíti azért, mert e várak mind a történelmi kort megelőzött titokteljes korszakból származnak; csak homályos hagyományok költhetnek az észlelve vizsgálóban homályos sejtelmeket, csak ezen feledett romok, ezen tiszteletet ébresztő maradványok azok, melyek a távol mesés kornak kőepopeájaként fennmaradtak, melyek még valahai lételét is megtagadná, elvitatná a kétkedve hívő jelen, ha e várromok csalhatatlan tanújelként fenn nem maradtak volna,mint emlékoszlopai e messze letűnt korszaknak.”

Remete őstörténetére vonatkozóan Orbán Balázst idézve megállapíthatjuk, hogy a Székelyföldet behálózó várláncolatot az e hegyvidékre szorult rokontalanul elszigetelt székely őseink építették és katonai szervezetüknek köszönhetően magukat több évszázadon keresztül fenntarthatták. A szóban forgó várlánchoz nyugatról a Nagynyárádból kiágazó Vityal pataka völgyén lehetett behatolni. Ott látjuk annak védfalául, védvonalául a Remete környéki várláncolatot, mely ez oldalról (nyugatról) az Ősszékely föld határszélét jelölheti. Ezért e vadon tájon az erdők között, mint Bekecsen,Tompatetőn, a Vityal vára körül, Vármezőn, mindenütt feltaláljuk a régi felhagyott szántóföldek mezsgyéit, melyek mutatják, hogy e várak védői s a várnép nemcsak hadakozással, de várépítéssel és önfenntartásukra földműveléssel is foglalkoztak. Sajnos Orbán Balázs leírása a Csaba-legendán alapszik, mely szerint a székelyek a hunok közvetlen leszármazottai. Ezt a felfogást a történelemtudomány már megcáfolta, de elfogadhatóan máig sem tisztázta a székelyek eredetét.

Nyárádremete a VXIII. század eleji gyér településből a század végére nagyközséggé nőtte ki magát. Az első világháború után Remete járási székhely lett.