Nyárádremete

Tizenhét gömb a Nyárádmente egén

Nyolcadszorra rendeztek légballon-fesztivált a nyárádmenti Vármezőben az elmúlt hét végén. Mintegy tizenötezer néző érkezett – az ország minden részéből, de külföldről is – a két nap alatt a Kis-Nyárád völgyébe, így körülbelül harmincszor annyian népesítették be a települést, mint amennyi annak a hétköznapi lakossága.

Korábban 22 ballonos csapat jelentkezett be a fesztiválra, de három ukrán csapat a határtól visszatért (nem bírták cérnával az átlépőnél való várakozást), egy magyarországi és egy moldáviai csapatnak pedig a szállító járműveivel adódott probléma, emiatt nem érkeztek meg – mondta el a rendezvény főszervezője, Kádár Levente. Így aztán két romániai, egy-egy moldovai, szerb, litván, belgiumi és több magyarországi csapat kötötte horgonyra a ballonjait a felszállópályán.

Húsz kilométert felhők alatt

Szombaton délutánra változott a légmozgás, sorra szakadtak el a földtől az óriási léggömbök, s a pilótával meg két-három utassal elindultak a szelek szárnyán a Nyárádmentén lefele. Kedvező időjárási viszonyok mellett a széljárástól függően 10–15 kilométeres távolságra sodortatják magukat a széllel a ballonosok, kihasználva a légben uralkodó széljárást, s ha jól gazdálkodnak az egymás fölötti-melletti áramlatokkal (gyakran 10–20 méterre vannak egymástól ezek a szélfolyosók), akár ennél jóval hosszabb távot is be lehet repülni a LPG-vel hevített ballonokkal olyankor, amikor nincs verseny, vagy csak kirándulnak.

Remete, Köszvényes, Mikháza fölött

Vasárnap már a kora reggeli órákban lehetett repülni. Mind a tizenhét ballon elszakadt a földtől s emelkedett fel a vármezei hegyek közül. A megyei úton autózókat kilenc óra körül csodálatos látvány fogadta – a dombok közül mint valami színes, trópusi gombák, ballonok tűntek fel, komótosan, lassan kúsztak a falvak felett, majd leereszkedtek félszáz méternyi magasságba. A nyárádremetei, köszvényesi, mikházi, de még a búzaházi lakosok is élvezettel vegyes kíváncsisággal szemlélték a légben úszó gömböket, annak ellenére, hogy nyolc éve már megszokhatták a jelenséget.

Titanic s dugók

A vármezei felszállópálya melletti téren félszáznyi sátor várta a nézőket. Rostonsültek illata vegyült a fenyőerdő jellegzetes szagával, lángossütők, édességárusok kínálgatták áruikat, a gyerekek számára pedig süllyedő Titanic-csúszda, festőbódé, kisvonat, vagy sok egyéb lehetőség kínált szórakozási lehetőséget. „Az idén azt tartottuk fontosnak, hogy főként kistermelők, kézművesek jöjjenek, hogy a látogatók ismerkedjenek a székelyföldi falusi termelőkkel, termékeikkel. Ezért vannak itt például fazekasok, méhtermékeket bemutatók-árusítók nagyobb számban" – mondta el Kádár Levente. Több ideiglenes parkolóhelyet alakítottak ki a faluban, mégis volt olyan időszak, amikor kétórás dugó alakult ki a falu keskeny aszfaltútján, annyi volt ugyanis a látogató, hogy egyszerűen képtelenség volt tartós rendet fenntartani.

Mint színes szőnyeg

A Brassóból három barátjával érkezett Codruţa Ene vasárnap épp a ballonutazásból érkezett vissza a felszállópályára. „Mikházán szálltunk le, olyan tizenöt kilométernyire ide, onnan hoztak vissza autóval. Csodálatos élmény volt. Életemben először utaztam légballonnal, de megérte. Két-háromszáz méteres magasságból olyan a táj, mint millió színes fonálból szőtt szőnyeg. Annak ellenére, hogy először repültem, egyáltalán nem féltem" – mesélte lelkendezve.

A bukaresti Goran Ionescu most volt itt először. „Egy kicsit meglepődtem földet éréskor, amikor a kosár felborult, mi meg kihengeredtünk belőle, de mondták, hogy ez mindig így van. Nekünk még szerencsénk volt, mert füves területen landoltunk” – mesélte nevetve.

„A fiam még csak öt éves, már harmadszorra repül. Kétévesen kezdte, akkor úgy kihajolt a kosárból, hogy a pilóta meg a segédje frászt kapott, hogy kiesik. Hát nem esett” – mondja a kisfia vállát ölelve a segesvári Claudiu Moldovan.

Forrás: szekelyhon.ro